Évát a Keresztény baba-mama klub nevű csoportban ismertem meg a Facebookon keresztül. Így kezdtem el olvasni az Anyu tervez blogot. És azóta vágyom én is egy saját Filofaxra. Számomra meglepő, hogy milyen sok hasonlóság van bennünk! Így megerősítést is kapok, miközben olvasom, hogy vannak, még rajtam kívül olyan emberek, akik szeretnek tervezni, és igénylik a rendet maguk körül. Mégsem vagyok ezzel egyedül! Tehát hasonlítunk, és sok közös pontja is van az életünknek: Mindketten lelkész feleségek vagyunk, szeretjük a rendet, biztonságot nyújt, ha megtudjuk szervezni, tervezni a mindennapokat, és így egy egészséges mederben tudhatjuk családunk életét. Mindketten a kialvatlansággal küzdünk gyermekünk éjszakai ébredései miatt. Hobbink a blog írás, és szeretnénk  megosztani másokkal mindazt, ami a miénk. Még ha az csak elméleti tudás, vagy egy bevált gyakorlat a mindennapokban. Ezért is örültem neki nagyon, hogy elfogadta a megkeresésemet, és válaszolt pár kérdésemre, így ti is megismerkedhettek vele! 

Mikor kezdtél el blogot írni, és honnan jött az ötlet, hogy írj?

A blog nemrég ünnepelte az 1. születésnapját, amelyről ITT  írtam. Az ötlet abból fakadt, hogy szerettem volna megosztani másokkal is, hogyan tudják kezelni a kisbabás hétköznapokat és az esetlegesen kialakult káoszt. Mindezt azért, hogy egyszerűbb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessenek. Legvégső célként pedig eljuthassunk oda – mi, keresztény nők -, hogy a kevésbé fontos dolgok minél hatékonyabb ellátása után, maradjon időnk az igazán fontos dolgokra, Isten szolgálatára.

A környezeted, hogy fogadta ezt a fajta elfoglaltságot?

A közvetlen környezetemben jelenleg a férjem és a gyermekem van csupán. Férjem nagyon támogatott, sőt a kezdeti félelmeimet is segített legyőzni. Kislányom pedig egy olyan anyukát kapott, aki nemcsak az otthoni dolgokkal foglalkozik, hanem van egy hobbija, amely segít mindent új szemszögből látni.

A tágabb környezet is jól értékelte a blogot: július óta a havonta megjelenő Újhelyi Körképben önálló rovatom van Anyu tervez címmel.

Feleség vagy, anya, blogger, dolgozó nő, hogyan szervezed meg a napjaitokat, hogy mindenre legyen időd?

Nem mindig egyszerű, és nem is mindig sikerül megvalósítanom mindent, amit szeretnék. De olyankor valószínű, hogy túl sok mindent akartam egyszerre. Megvannak a prioritásaim, és ezek mentén osztom be az életemet. A hétköznapok megszervezéséről már rengeteg cikkem született, igaz, még akkor, amikor nem dolgoztam.

Legfontosabb pillérem a kislányom napirendje  hiszen mindenben hozzá igazodom elsősorban. Másrészt megvannak a saját rutinjaim illetve a háztartási teendőimre  is megvan a hetente ismétlődő rendszerem. Mindezt a Filofax-omban követem nyomon. Persze a munka – amely egyébként heti 3 délelőttöt foglal magába - kicsit felborította a rendszert. Mivel tanítok, így nemcsak az iskolában dolgozom, hanem itthon is kell készülnöm a tanórákra. Ezért a kislányom alvásidejét már nemcsak a blogra és az egyéb kreatív teendőimnek szentelem, hanem a tanórákra való felkészülésre is. Nehezítő körülmény, hogy a 2,5 évesek már nem mindig alszanak délután, másrészt Léna még éjszaka is felkel 2-3 alkalommal, így gyakran megesik, hogy a délutáni alvás ideje alatt én is lepihenek.

Ugyanakkor Léna nagyon érdeklődő, és ha netán az ügyvitelről kell hallania a „mesét”, az is lefoglalja. De készségesen segít a házimunkában (vagy csak szimplán eljátszik addig), illetve van, hogy önállóan eljátszik amíg én beütemezek vagy szerkesztek egy cikket (írni nem tudok, ha ő ébren van, mert sokszor megszakít).

Apa is sokat segít, bár főleg akkor, amikor dolgozom: ugyanis végig együtt vannak azon a 3 délelőttön. Így érthető is, hogy több ideje nem mindig marad, hogy vigyázzon a kislányra: ám ha mégis, akkor szívesen megteszi.

Mi okozza számodra az igazi kihívást?

Az, hogy még mindig éjszakáznom kell a 27 hónapos kislányommal. Így, ha 11-kor fekszem le (és pl. tudom, hogy 6-kor kelek) egyáltalán nem alszom kiszámíthatóan 7 órát, mert biztosan lesz 2-3 megszakítás, amelyből nagyjából 1 biztos, hogy hosszabb lesz. Ez nagyon idegesítő, mivel úgy érzem, rengeteget kivesz belőlem. Sokkal hatékonyabb lennék, ha éjjel egyben alhatnék 7 vagy legalább 6 órát. Annyi ötletem lenne, hogyan használjam ki jól a rendelkezésre álló időt!

Mert tulajdonképpen az is „nehézség”, hogy annyi ötletem van, hogy szinte beleszédülök. Ilyenkor nehéz priorizálni, hiszen a legtöbb „extra” ötlet egyáltalán nem sürgős, a főzés-takarítás-gyermeknevelés mellett sokszor eltörpül, mégis annyira jó lenne megvalósítani! Ha aludhatnék, és nem lennék folyton fáradt…

Hogy érzed, sikerül fenntartanod az egyensúlyt?

Igen, bár úgy érzem, az éjszakázás miatt olykor elveszítem azt. Vagy este kell időben lefeküdnöm (bocsi, apa), vagy napközben alszok, amikor Léna (bocsi, blog). Ha egyik sem, akkor én vagyok hulla fáradt (bocsi én).

Megalkottad magatoknak az offline hétvégét. Mennyire okozott nehézséget az elején, hogy teljesen kikapcsold magadat az online világból

Egyáltalán nem okozott nehézséget, sőt! Felszabadult érzés volt elszakadni az okostelefontól meg az állandó facebook értesítésektől. Ez persze elég álszentül hangozhat, hiszen azt is én magam választom, ha állandóan nézem a facebookot. De épp ez motivált, hiszen akkor dönthetek úgy is, hogy legalább rövid időre figyelmen kívül hagyom az online életet! ITT írtam erről.

Sajnos azonban az idei évben még nem tartottam offline hétvégét, mert ezt mindig a hónap első hétvégéjére időzítettem: januárban a szilveszterezés/újév miatt, februárban a blogszülinap miatt marad el, de a múlt hétvégére beütemezem ismét. Már hiányzott! Képes vagyok összenőni a telefonommal, hiszen a barátokkal itt tartom a kapcsolatot: csakhogy addig meg lemaradok a körülöttem zajló életről. Nehéz alkut kötni, de egy rövid időre tartott offline lét mindig segít megtalálni az egyensúlyt!

Milyen előnyöket hozott ez az életetekbe?

Erről külön bejegyzés is született, amelyet ITT  olvashatsz el.

Legfőbb előny, hogy segít megtalálni az egyensúlyt a távoli ismerősökkel való kapcsolattartás illetve információszerzés valamint a körülöttünk zajló élet átélésében. Legjobb, ha kombináljuk egy kis „nemkészítekfényképet” projekttel, és akkor valóban tudunk figyelni arra a sok csodára, amely körülvesz minket.

Köszönöm, hogy válaszoltál!

Bátorítok én is mindenkit, az  hogy néha kapcsoljunk offline üzemmódba, és élvezzük, az a mi körülöttünk van, és ne csak azt, ami az interneten keresztül ér el hozzánk!