Minden egy telefonhívással kezdődött. „Nincsen jó hírem, Eszter! Nem duplázódott meg a HCG érték.”

Babát vártunk. Elhatároztuk, hogy itt az ideje, hogy kistestvére legyen Noelnek. Minden szempontból ideális volt az időzítés. Figyeltünk a peteértés jeleire. És meg is fogant a mi kis csodánk! A kimaradt menstruáció első napján már egyértelműen pozitív volt a teszt. El sem akartam hinni! Újra babát várunk! A gondolataim szárnyra kaptak. Hol akarok szülni, hogyan akarok szülni, hogyan lenne mindenkinek a legjobb? Hogyan rendezzük át a házat, a szobákat, hogy immár kétgyerekes családként minden ideális legyen. Megvolt az időpont az első ultrahang vizsgálatra. Mentünk együtt, hárman meghallgatni a hasamban élő baba szívhangját. De nem volt szívhangja. Túl pici volt. Egyből tudtam, hogy baj van. Az orvosom bíztatott: „Lehet, hogy később fogant. Lehet, hogy még nem tart ott a fejlődésben. Holnap és aztán két nap múlva újra vérvétel. Az mindent elárul. Nem kell izgulni.”Összeszedtem magam. Meggyőztem magam, hogy minden a legnagyobb rendben. Csak az izgalom miatt van a rossz érzés. Majd jövő héten már biztos lesz szívhang! Megtörtént a két vérvétel. Hívtam a doktornőt az eredmény miatt. Nem értem el, de visszahívott. „Eszter! Nincsenek jó híreim. Nem duplázódott meg a HCG szint. Alig emelkedett. Ez egy elhalt terhesség. Nagyon sajnálom! Beszéljünk újra két-három nap múlva, bízzunk abban, hogy magától kilökődik. Az lenne a legjobb. Ha nem, akkor műteni kell.” És próbált vigasztalni. Hallottam a hangját, de nem fogtam fel, mit mond.

Nem akarok műtétet! Ezt kristály tisztán tudtam. Tisztában vagyok a következményeivel, az esetleges szövődmények lehetőségeivel. Minden porcikám tiltakozik! Nem vállalom a kockázatot! Nem akarom vállalni a kockázatot! De nem tudtam, van-e más út.

Teltek a napok, és nem történt semmi. Nem indult meg magától. Egyre közelebb kerültünk az időponthoz, amikor telefonálnom kellett újra. De nem volt miről beszámolnom. Csak arról, hogy várni akarok, nem akarok műtétet!A neten ebben a témában nem sok mindent lehet találni. Bárhogyan kerestem rá, minden cikk az abortuszról szól. Minden cikkben a nem kívánt magzat elabortálásáról írnak. De mi van a kívánt, a nagyon is várt babák elvesztésével. És a nem kívánt műtéttel?

Beszéltem egy ismerősömmel telefonon, aki már átesett hasonló műtéten. Mindent tudni akartam.

Találtam egy facebook csoportot, amivel kapcsolatban úgy éreztem itt talán van, aki tudja a válaszokat. Igaz, hogy ez a csoport nem kifejezetten ebben a témában szerveződött, hanem „mindent a szülésről” témakörben. Mégis annyi támogatást, együttérzést és vigasztalást kaptam itt, amire nem is számítottam! És feltehettem a kérdéseimet, amikre addig sehol, és senkitől nem kaptam választ. Mennyi időm van arra, hogy magától végbe menjen a vetélés? Hogy kerülhető el a műtét, hogy közben a saját egészségemet még ne veszélyeztessem?

Bábák válaszoltak! Nincs olyan, hogy muszáj. Nincs olyan, hogy azonnal. Van idő. A női szervezet úgy van megalkotva, hogy fogan, vetél, vagy élvezi méhe gyümölcsét. Tudja a testem, mi a dolga. Kaptam egy angol nyelvű szakirodalmat, amiben nagyon sok további kérdésemre is meg volt a válasz.Miután mindezt végig tanulmányoztuk a férjemmel. Végérvényes volt a döntésem. Másnap úgy hívtuk fel a doktornőt, hogy tudtuk, mit akarunk. Nem akarok műtétet a héten. Várni akarok! És a férjem ebben teljes mellszélességgel mellettem ált. Közben rájöttem, felhívhattam volna a doktornőt is a kérdéseimmel. Mert teljesen megértett! Mellettem állt a döntésben! Támogatott, és megerősített, hogy a legjobb valóban az, ha magától távozik. Feltette a rutin kérdést, hogy van-e bármilyen elviselhetetlennek érzett tünetem? Nincs. Várunk. Közben lesz egy vérvétel, újra megnézzük a HCG szintet. Ennek most csökkennie kell, hogy a vetélés elindulhasson. Vasárnap beszélünk. „Igen, vasárnap hívj nyugodtan, 11 után már elérsz!”

Esélyt kaptunk. Esélyt arra, hogy minden a maga idejében zajlódjon le. Olyan ez, mintha programozott császár helyett mégis szülhetnék. És közben mellettem áll egy orvos. Aki számomra csupa nagybetűvel ORVOS! Ha ő nem állna mellettem, nem kísérné ezt a folyamatot, nem mertem volna amellett dönteni, hogy várok! Hiába támogatott volna benne a férjem. Egy ilyen helyzetben nem tudtam volna benne maradni egy szakértő személy támogatása nélkül. Kell, hogy valaki mellettem lépkedjen ezen a nem kért, nem kívánt, rögös úton! Hogy valaki elkísérjen a gyermekem kényszerű elengedésének útján. Miközben megélhetem, hogy volt választási lehetőségem, amivel nem kockáztatom a születendő gyermekeim egészségét!