2017. okt 17.

Az örömből gyász, a reményből reményvesztettség lesz egy perc alatt

írta: syeszter
Az örömből gyász, a reményből reményvesztettség lesz egy perc alatt

Minden egy telefonhívással kezdődött. „Nincsen jó hírem, Eszter! Nem duplázódott meg a HCG érték.”

pregnant-2277768_640.jpgBabát vártunk. Elhatároztuk, hogy itt az ideje, hogy kistestvére legyen Noelnek. Minden szempontból ideális volt az időzítés. Figyeltünk a peteértés jeleire. És meg is fogant a mi kis csodánk! A kimaradt menstruáció első napján már egyértelműen pozitív volt a teszt. El sem akartam hinni! Újra babát várunk! A gondolataim szárnyra kaptak. Hol akarok szülni, hogyan akarok szülni, hogyan lenne mindenkinek a legjobb? Hogyan rendezzük át a házat, a szobákat, hogy immár kétgyerekes családként minden ideális legyen. Megvolt az időpont az első ultrahang vizsgálatra. Mentünk együtt, hárman meghallgatni a hasamban élő baba szívhangját. De nem volt szívhangja. Túl pici volt. Egyből tudtam, hogy baj van. Az orvosom bíztatott: „Lehet, hogy később fogant. Lehet, hogy még nem tart ott a fejlődésben. Holnap és aztán két nap múlva újra vérvétel. Az mindent elárul. Nem kell izgulni.”girl-97433_640.jpgÖsszeszedtem magam. Meggyőztem magam, hogy minden a legnagyobb rendben. Csak az izgalom miatt van a rossz érzés. Majd jövő héten már biztos lesz szívhang! Megtörtént a két vérvétel. Hívtam a doktornőt az eredmény miatt. Nem értem el, de visszahívott. „Eszter! Nincsenek jó híreim. Nem duplázódott meg a HCG szint. Alig emelkedett. Ez egy elhalt terhesség. Nagyon sajnálom! Beszéljünk újra két-három nap múlva, bízzunk abban, hogy magától kilökődik. Az lenne a legjobb. Ha nem, akkor műteni kell.” És próbált vigasztalni. Hallottam a hangját, de nem fogtam fel, mit mond.

Nem akarok műtétet! Ezt kristály tisztán tudtam. Tisztában vagyok a következményeivel, az esetleges szövődmények lehetőségeivel. Minden porcikám tiltakozik! Nem vállalom a kockázatot! Nem akarom vállalni a kockázatot! De nem tudtam, van-e más út.

Teltek a napok, és nem történt semmi. Nem indult meg magától. Egyre közelebb kerültünk az időponthoz, amikor telefonálnom kellett újra. De nem volt miről beszámolnom. Csak arról, hogy várni akarok, nem akarok műtétet!people-2569404_640.jpgA neten ebben a témában nem sok mindent lehet találni. Bárhogyan kerestem rá, minden cikk az abortuszról szól. Minden cikkben a nem kívánt magzat elabortálásáról írnak. De mi van a kívánt, a nagyon is várt babák elvesztésével. És a nem kívánt műtéttel?

Beszéltem egy ismerősömmel telefonon, aki már átesett hasonló műtéten. Mindent tudni akartam.

Találtam egy facebook csoportot, amivel kapcsolatban úgy éreztem itt talán van, aki tudja a válaszokat. Igaz, hogy ez a csoport nem kifejezetten ebben a témában szerveződött, hanem „mindent a szülésről” témakörben. Mégis annyi támogatást, együttérzést és vigasztalást kaptam itt, amire nem is számítottam! És feltehettem a kérdéseimet, amikre addig sehol, és senkitől nem kaptam választ. Mennyi időm van arra, hogy magától végbe menjen a vetélés? Hogy kerülhető el a műtét, hogy közben a saját egészségemet még ne veszélyeztessem?

Bábák válaszoltak! Nincs olyan, hogy muszáj. Nincs olyan, hogy azonnal. Van idő. A női szervezet úgy van megalkotva, hogy fogan, vetél, vagy élvezi méhe gyümölcsét. Tudja a testem, mi a dolga. Kaptam egy angol nyelvű szakirodalmat, amiben nagyon sok további kérdésemre is meg volt a válasz.telephone-2817221_640.jpgMiután mindezt végig tanulmányoztuk a férjemmel. Végérvényes volt a döntésem. Másnap úgy hívtuk fel a doktornőt, hogy tudtuk, mit akarunk. Nem akarok műtétet a héten. Várni akarok! És a férjem ebben teljes mellszélességgel mellettem ált. Közben rájöttem, felhívhattam volna a doktornőt is a kérdéseimmel. Mert teljesen megértett! Mellettem állt a döntésben! Támogatott, és megerősített, hogy a legjobb valóban az, ha magától távozik. Feltette a rutin kérdést, hogy van-e bármilyen elviselhetetlennek érzett tünetem? Nincs. Várunk. Közben lesz egy vérvétel, újra megnézzük a HCG szintet. Ennek most csökkennie kell, hogy a vetélés elindulhasson. Vasárnap beszélünk. „Igen, vasárnap hívj nyugodtan, 11 után már elérsz!”

Esélyt kaptunk. Esélyt arra, hogy minden a maga idejében zajlódjon le. Olyan ez, mintha programozott császár helyett mégis szülhetnék. És közben mellettem áll egy orvos. Aki számomra csupa nagybetűvel ORVOS! Ha ő nem állna mellettem, nem kísérné ezt a folyamatot, nem mertem volna amellett dönteni, hogy várok! Hiába támogatott volna benne a férjem. Egy ilyen helyzetben nem tudtam volna benne maradni egy szakértő személy támogatása nélkül. Kell, hogy valaki mellettem lépkedjen ezen a nem kért, nem kívánt, rögös úton! Hogy valaki elkísérjen a gyermekem kényszerű elengedésének útján. Miközben megélhetem, hogy volt választási lehetőségem, amivel nem kockáztatom a születendő gyermekeim egészségét!

Szólj hozzá

gyász anya vetélés műtét érzelmek elengedés elhalt terhesség Eszti-téka