Elájultam. Férjem hangja olyan távolinak tűnt, miközben azt mondta: „Itt vagyok, Szívem, már itt vagyok!” Valaki mosta az arcomat. Aztán kitoltak egy ajtón. Furcsa, az előbb még a folyosón voltunk, és háttal húztak ki kerekesszékben a vizsgálóból. Mintha azt mondta volna a nővér, nem tud velem…

Minden egy telefonhívással kezdődött. „Nincsen jó hírem, Eszter! Nem duplázódott meg a HCG érték.”