Ez ma Magyarországon legalább olyan nagy port kavar, mint Halloween. Szintén egy külföldről átvett szokás, hagyomány, ami egyre jobban beépül a mi kultúránkba is. Vannak, akik éltetik ezt a szokást, és vannak, akik felemelik a hangjukat ellene, és azok ellen, akik megünneplik. Halloweennel ellentétben a Valentin-nap bennem nem okoz semmiféle rossz érzést. Tehát a Valentin -napra, azt kell, hogy mondjam, nincs jó vagy rossz válasz! Fogadjuk el, hogy van, aki ezt ünnepli. Mindenkinek magának kell eldöntenie, és meg kell egyeznünk a párunkkal, hogy szeretnénk-e vagy sem? Az én ismerőseim között is vannak olyanok, akik még véletlenül sem tartják számon ezt a napot, és vannak olyanok, akik bizony megajándékozzák egymást, és ezt el is várják. Ki-ki a maga ízlése szerint.

Mi az első közös Valentin-napunkon úgy döntöttünk, hogy mi bizony megünnepeljük! Hosszú évek voltak mind kettőnk háta mögött, amit egyedülállóként töltöttünk, így örömmel léptünk a szerelmesek népes táborába, és ünnepeltük meg, hogy szeretjük egymást!

Tehát, igen, mi megtartjuk immár 4 éve, ezt a kedves napot. Most már csak az a kérdés, ha ünnepeljük, akkor hogyan? Mi azt viszont valljuk, hogy nem a drága ajándék az, ami kimutatja, hogy a másik szeret-e bennünket vagy sem. Néha napján pedig az én remek férjem így is meglep egy-egy cserép virággal, vagy egy szál rózsával. Nekünk ehhez nem kell Valentin nap.

Számára pedig az ajándékok, hogy is mondjam, nem jelentenek túl sokat. Míg én pontosan tudom, hogy mit, mikor, mire és miért kaptam Tőle, Neki fogalma sincs! Adhatom én a legnagyobb szeretettel és örömmel. Így végképp letettem az ilyen jellegű meglepik vásárlásáról. És amivel a mai napig vitában állunk, hogy a legelső Valentin-napra mivel leptem meg. Nagy titokban vettem neki egy szerelmes szívecskés müzlis tálat, és szépen megterített asztalon elhelyezve adtam át neki. Őszerinte viszont borotva habot adtam neki, és azt a bizonyos müzlis tálat nem is Valentin-napra kapta! Na, ennyit a meglepetéseimről! Így erről letettem. Elfogadtam, nem ez a fontos.

Akkor hogyan ünnepelünk mégis? Közös élményekkel gazdagítjuk házasságunkat, és ezekre mindketten emlékszünk is! Mi mást is lehetne romantikusabb, mint közösen felfedezni a körülöttünk lévő világot!? Hiszen a télnek lassan vége. A bezárt szobából már mindenki ki kívánkozik a szabadba. A nap is kisüt már, és a nappalok is egyre hosszabbak, így az év első kirándulása, utazása nálunk Valentin-napra esik. Mi ezzel ajándékozzuk meg egymást. Önmagunkkal, az időnkkel, a közös élmények megélésével, és a közös emlékek gyűjtésével. Olyan élményekkel, amikről majd az unokáinknak is szívesen fogunk mesélni. Van egy csodaszép dobozunk, amit tavaly előtt a házassági évfordulónkra kaptam. Abban gyűjtjük a közös utazásokról a jegyeket, apró, de nekünk sokat jelentő szuveníreket. Így bármikor elővehetjük őket, és visszarepülhetünk emlékeinkbe, és felidézhetjük, hol mikor jártunk pontosan. Mikor is volt az, amikor Nagymarosig elvonatoztunk, és komppal átszeltük a Dunát Visegrádig, és vissza. Azaz, hogy pontosan melyik napra is esett életünk első közös Valentin-napja!
Az azóta eltelt évek alatt voltunk már Tokajban is e neves napon, és idén előre hoztuk hétvégére a Valentin-napot, és Egerbe látogattunk el, immár hármasban.

Úgyhogy: Romantikára fel! Éljen Valentin-nap! 

Ha tetszett a cikk, akkor köszönöm, hogyha megosztod másokkal is, akik számára inspirációt nyújthat a benne szereplő tartalom. 

Legyél Te is az Eszti-téka közösség tagja! Lájkold a Facebook oldalam, és lépj be a közösségbe!

Kíváncsi vagy ki van a blog mögött, kövess az Eszti-téka Instagram oldalán!

De már a Pinteresten is megtalálsz :)