Emlékszem, még Noel nagyon kicsi volt, amikor rájöttem, ha én elveszítem a nyugalmamat, az átragad rá is. Ezért frusztrált lesz, és sírni kezd, amire ha én úgy reagálok, hogy még jobban kiborulok, megállíthatatlan folyamatot generálok, ami egyikünknek sem lesz jó. Vettem hát egy nagy levegőt, magamhoz öleltem és igyekeztem megnyugodni, hogy ő is megnyugodhasson. Közben mondogattam neki: „Nincsen semmi baj, Kincsem, anya csak fáradt!” Pár perc alatt megnyugodott és újra mosolygós cuki gyerek lett! Én még sokáig az élmény hatása alatt voltam. Valóban, a pár hetes gyerekem annyira egy velem, hogy még az érzelmi állapotomat is átveszi! Teljesen a befolyásom alatt áll! Még az is tőlem függ, hogy nyugodt, vagy nyugtalan.

Nemrég egyik ismerősünk hívta fel a figyelmemet, pontosabban jót nevetett rajtam, a következő szituációban: amikor sírt a kisfiam, megkérdeztem tőle: „Azért sírsz, mert úgy érzed, anya nem figyelt rád?” Ölbe vettem, megdajkáltam kicsit, és mintha mi sem történt volna, ment vissza játszani. De én épp beszélgettem, és nem tartottam annyira fontosnak, hogy amikor elkezdi rángatni a karom, azonnal rá figyeljek. Már sírt, amikor odafigyeltem rá, de látszólag semmi baja nem volt. Ezért igyekeztem megfejteni a sírás okát. Így megkérdeztem tőle, hogy: „Anya jól érti, amit most érzel?” Azóta többször észrevettem magamon, hogy hasonló kérdéseket teszek fel az alig több mint 1 éves gyerekemnek. Sőt elkezdtem tudatosan odafigyelni rá, hogy segítsek neki definiálni az érzéseket, amik éppen lejátszódnak benne, és megértetni vele az ok okozati összefüggéseket. Pl.: Amikor dühös lesz rám, mert nem szabad valamit megtennie, mindig elmondom neki, hogy: „Noel, értem, hogy most dühös vagy, mert nem szabad a szemetesvödörrel játszani.” Igyekszem vele éreztetni, hogy az, amit érez, teljesen helyén való! Mert igen, szabad dühösnek lenni! Azért, amit érez, sosem büntetem. Számomra a csodálatos ebben az, hogy bármennyire is picike, és azt gondolom, lényegében sok mindent még nem fog fel, de valahogyan mégis érti! Érzi.

Fontosnak tartom már ebben a pici korban, hogy nevén nevezzük az érzéseket. Hiszen hatunk egymásra: érzéseket, indulatokat váltunk ki egymásból. Ezek normális interakciók, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk velük?

Szociális munkásként sok olyan önismereti órán volt szerencsém részt venni, ahol arra lettünk felkérve, hogy nevezzük meg az érzéseinket. Figyeljük magunkat, mikor, milyen helyzetben milyen érzelem önt el bennünket, nevezzük nevén, és pár szóban, mondatban írjuk le, hogy mit érzünk, mi váltotta ki, jó vagy rossz, és milyen nyomot hagy bennünk? Pl.: Frusztrált maradok, rágódok rajta, felvidított, stb. Nagyon egyszerűnek tűnik a feladat, azonban egyáltalán nem az. Mert sok esetben nem vagyunk tudatában az érzéseinknek. Nem is minden esetben tudjuk megfogalmazni. Sokan képtelenek érzelmeket nevükön nevezni. Ha magunk sem vagyunk tisztában önmagunkkal, akkor hogyan tanítjuk meg a gyerekeinket arra, hogy értelmezzék a saját, és mások érzelmeit? Hogy ne zúdítsák másokra a saját dühüket, vagy ne bántsanak meg másokat érzéketlenül, miközben fel sem fogják, mit csinálnak. Először a saját érzelmeiket kell megtanulniuk felismerni, hogy aztán másokét is tudják értelmezni, és képesek legyenek mások felé empátiával fordulni. Ezt tudatos tanulással és különböző emberi kapcsolatok megélésén keresztül érhetik el. Tehát, az érzelmi intelligenciánkat tudatosan fejleszthetjük.

Az érzelmi intelligenciának 3 ága van:

1. Az érzelmek észlelése és kifejezése ezen keresztül jutunk el az empátia kialakulásához.
2. Az érzelmek szabályozása, magyarul: mit engedek meg magamnak a másikkal szemben és mit nem.
3. Az érzelmek használata, kifejezem az érzelmeimet, és merem azokat vállalni más emberek irányába

Ami pedig az emberi kapcsolatokat illeti, hatalmas szerepe van a különböző közösségekben való részvételnek. Az építő közösségek megtalálása, és a bennük való részvétel a mai társadalmunkban az egyik legnagyobb kihívás! Hamarosan erről is olvashattok!

 Eszti-téka megtalálható a Facebookon is! Lájkold, az oldalt, hogy ne maradj le semmiről!