Régi vágyam volt eljutni Erdélybe. Így, hogy végre rászántuk magunkat arra, hogy a nyaralásunk úti célja ez évben Erdély lesz, úgy éreztem, mindent látni akarok, amit csak lehet, és belefér egy hétbe! Még így is sok minden kimaradt, de csodálatos hetünk volt! Ennyi szépséget talán nem is tud befogadni az ember agya egyszerre! A posztban szereplő képek, azt hiszem, magukért beszélnek...1700 km, 5 különböző szálláshely. Autóval körbeutaztuk Erdélyt. Noel, a másfél éves kisfiunk igazi hős volt! Olyan jó volt látni, hogy őt is lenyűgözte a látvány!

Az első megállónk Kolozsvár volt, ami az otthonunk és az első szálláshelyünk között félúton fekszik. Jó volt végre kiszállni az autóból, és nyújtózni egy kicsit! A Szent Mihály templom mellett sikerült leparkolnunk, és miután ebédeltünk, megnéztük ezt a csodálatos gótikus templomot. A templom mellett Mátyás király szobra látható.

A szállásunk Cserefalván egy kis panzióban volt. Ha értékelni akarom a szálláshelyeinket, akkor ez abszolút 5 csillagos. Itt szívesen eltöltöttem volna egy egész hetet! 

Másnap reggel tovább indultunk a Parajdi sóbányába. Nem voltam most elég felkészült, és nem néztem utána, hogy mit is fogok látni. Másként képzeltem, de sokkal jobb volt, mint amit el tudtam volna képzelni! Annyira szerencsére még sem volt hideg, és a lent berendezett játszótér, és kápolna egyszerűen magával ragadott! Természetesen minden fából volt faragva. A játszótér értelemszerűen Noelnek is nagyon tetszett, így valamivel több időt töltöttünk lent, mint terveztük. Az egész utunk során egyedül itt találtunk normális pelenkázót. Csak azt sajnáltuk, hogy nem vittük le magunkkal a szendvicsebédünket! Mert itt még arra is lett volna lehetőség, hogy az "étkező részen" nyugodtan megebédeljünk. A sóbánya mellett lévő fürdő pedig felkerült a bakancslistánkra. Noel azonban még pici az ilyen töménységű sós vízben való pancsoláshoz. De ide egyszer még vissza jövünk!

A sóbányát magunk mögött hagyva a Gyilkos-tóhoz pont eső után érkeztünk, de nem bántuk, hogy végre kicsit lehűlt a levegő. 

És a Békás-szoros volt még az aznapra tervezett program. Este pedig már Csíkszeredán aludtunk.

Másnap reggel elzarándokoltunk az 1000 éves határhoz, majd a Szent Anna-tavat vettük célba. A tó partján életemben először láttam egy igazi vadon élő medvét! Ott állt az erdő szélén és nagyon nem tetszett neki a tónál strandoló tömeg. Morgott ott egy keveset, majd lassan elkullogott. Sajnos nem sikerült lefényképeznem, mert annyira nem voltam bátor, hogy túl közel menjek hozzá, inkább csak messziről csodáltuk a mackót.

Az aznap esti szállásunk már Tölcsváron volt. Noel az út e részénél fáradt el, így a brassói fekete templom lekerült a napirendünkről, és mentünk egyenesen a szálláshelyre, ahol szerencsére két éjszakát töltöttünk, mert másnap Noel hallani sem akart arról, hogy újra autóba üljünk. Így az aznapi program csak a Drakula kastélyra korlátozódott, és a vár alatti vásári forgatagban sétáltunk egy nagyot. Majd mindhárman aludtunk egy nagyot délután. Így sajnos a Peles kastélyt is ki kellett hagynunk. Ezért egyszer még ide is vissza jövünk!

Majd újult erővel vágtunk neki a hátralévő napoknak. Útba esett a Fogarasi havasok, így nem tudtunk ellenállni, hogy fel ne menjünk! Sajnos, amíg fent voltunk, jött a vihar, de így is lélegzetelállító volt!

Aznap megnéztük még Nagyszeben főterét:

Másnap Déva várát, 

és mielőtt végleg hazaindultunk volna megszálltunk Nagyváradon, így a naplementében nézhettük meg a várost. Lenyűgözött bennünket a látvány! Maga a főtér is csodálatos, de ebben a megvilágításban igazán felejthetetlen élményt nyújtott.

Legyél Te is az Eszti-téka közösség tagja! Lájkold a Facebook oldalam, és lépj be a közösségbe!

Már az Instagarmon is!