Itt az új év! Mindenki valami újat, valami jobbat vár attól, hogy egy évtől elköszönünk, és egy újabbat köszönthetünk. Anyaként már tudom, hogy minden év csak újdonságokat tartogathat a számunkra! Néha elgondolkodom, mi lett abból a kis magatehetetlen jövevényből, aki megérkezett az életünkbe? 8 nap múlva 2 éves! Saját öntudattal, saját akarattal rendelkezik. Ő maga a csoda!

Másfél éves lehetett, amikor megjelentek az első szavai. Akkoriban hallgattam egy rádióműsort a gyermekek beszédfejlődésével kapcsolatban. Ott azt mondta a szakember, hogy teljesen normálisan fejlődik az a gyermek, aki 2 éves korára legalább 20 szót használ magabiztosan, és a beszédében megjelennek a nyelvtani elemek. Akkor felkaptam a fejemet: 20 szó?! Még csak alig párat mondogat, hogy lesz ebből két éves korára 20 szó? De rájöttem, nem számoltam azzal, hogy milyen rohamosan tanul meg beszélni szinte egyik napról a másikra egy 2 év körüli gyermek! A két szótagos szavak mellett már megjelentek a három szótagos szavak is. Ragoz, értelmez, és az általa jól ismert szavakból elkezdett mondatokat alkotni. Elkezdett beszélni! Minden nap újabb és újabb szavak jelennek meg a szókincsében, és ma már nem számolgatom, hogy hány szónál tartunk. Felesleges. Meg sem tudnám számolni!Egyedül eszik. Ez kezdetben okozott némi ellenállást bennem. Szintén másfél éves lehetett, amikor kért magának saját kanalat, amivel ő maga ehet, és nem érdekelte, ha nem adtam, mert akkor elszedte tőlem, amivel etettem. Hát, nem volt egyszerű! Engednem kellett. Sokkal tovább tartott így egy etetés, és sokkal, több kosszal járt.

Majd szembe jött velem egy cikk, ami arról szólt, hogy ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeink önállóak legyenek, akkor azzal teszünk nekik a legjobbat, ha engedünk nekik. Ha nem törjük le a próbálkozásaikat! Engedjük, hogy egyedül végezzék el azt, amire már képesek, még akkor is, ha úgy gyorsabban menne, ha én csinálnám meg helyette a dolgokat. Ha engedem, akkor önbizalma lesz, mert sikerélmények érik, és így lesz önálló személyiség, aki nem a környezetétől függ. Hát engedtem! És engedek neki ezekben a dolgokban, ha szeretné, kipróbálhatja magát. Így már egyedül eszik, vetkőzik, fürdésnél szappanozza magát. És besegít a házi munkába! Segíthet kipakolni a mosogató gépet. Bepakolja a mosást, segít kiszedni a kimosott ruhákat. Magától kidobja a szemetet, kér papírt, ha kiönt valamit. Teret kapott. Én meg csodálkozom újra és újra, hogy mi mindenre képes egy majd két éves kisfiú, és mindenki a csodájára jár, hogy milyen ügyes! Én pedig büszke vagyok rá! És az önbizalmával sincsenek problémáink. Sőt, néha talán túl magabiztos!

Épít, rajzol, autózik. Játszik. Én meg csak nézem, és gyönyörködöm benne. Persze azt szeretné, ha a nap 24 órájában foglalkoznék vele és semennyi időt sem töltenék a konyhában. Na, ezzel napi szinten ütközünk egymással.

Elértük a dackorszakot. ÉN-tudatára ébredt! Akar. Nagyon. És sír, ha nem lehet. Nehéz következetesnek maradni, mert sokszor megsajnálom. De tudom, hogy azzal használok neki, ha nemet mondok, és megtanítom a szabályokra, keretekre. Sokkal könnyebb lenne mindent megengedni. De azt, amilyen emberré akkor válna, azt nem akarom. Így ezt igyekszem szem előtt tartani, és kő keményen betartani a szabályokat, amik leginkább a saját testi épségét szolgálják. De ez sosem könnyű. Sokszor kiabálok vele, amiről pontosan tudom, hogy semmit nem ér. Nem is figyel, üvölthetek ahogy bírok. Rá kellett jönnöm, nekem kell nyugodtnak maradni, ha én nem tudom kontrollálni az indulataimat, akkor milyen példát mutatok neki? Akkor tőle miért várom el, hogy kezelje az indulatait? Igyekszem sokat magyarázni neki az ok okozati összefüggéseket. Néha megérti, néha belátja, miután kipróbálta. Nehéz engedni, hogy kicsit megsérüljön. és fájdalom érje. De van, hogy tényleg csak ebből tanul! Nem tudom minden bajtól megóvni, hiába is szeretném! Ezt nekem kell most megtanulnom. Egyet tehetek, ott vagyok mellette, így azt is megtanulja, hogy bármilyen bajba kerül, vagy fájdalom éri, rám számíthat.

Azt azonban el kell ismernem, hogy a létező legjobb önismereti tréner a 2 éves fiam, akivel eddigi életemben találkoztam!

Hasznosnak találtad? Akkor oszd meg barátaiddal is! 

Legyél Te is az Eszti-téka közösség tagja! Lájkold a Facebook oldalam, és lépj be a közösségbe!