A korona vírus miatti iskolabezárás feladta a leckét, nem csak a pedagógusoknak, de a szülőknek is. Egyre több kétségbe esett szülői beszámolót olvasunk a neten arról, hogy milyen szinten meghaladja a családok mentális erejét a rájuk nehezedő, megnövekedett terhelés. Sajnos, sok helyről hallani, hogy vannak pedagógusok, akik online oktatás alatt annyit értenek, hogy elküldik a kijelölt tananyagot, valamint a hozzá tartozó feladatokat, és egy általuk megadott időpontra kérik teljesítve. Az, hogy ezt a gyerek hogyan oldja meg, már nem érdekli őket. 

Azonban létezik a másik véglet is, és vannak Tündérek a pedagógusok között! És ez ilyenkor mutatkozik meg igazán! Tündérek, akik nem ismerik a lehetetlent, és saját maguk korlátait legyőzve olyan színvonalú online oktatással rukkolnak elő nap, nap után, hogy a gyerekek örömmel kelnek reggel, és ülnek le a gép elé tanulni, mert kíváncsian várják, milyen meglepetés várja őket aznap. 

Ezt a csodát nem más, mint Kocsisné Csige Tünde, a debreceni Árpád Vezér Általános Iskola tanítónője testesíti meg, aki a 2. c osztály tanítónénije.  A gyerekek meg vannak győződve, hogy a neve is egyértelműen jelzi, hogy ő egy valódi Tündér, akivel megáldotta őket az ég.

Tünde néni belevetette magát a technika vívmányainak feltérképezésébe. Felkutatta, hogy milyen programokkal tudná a leghatékonyabban és legélvezetesebben átadni a tananyagot a megváltozott körülmények között. Először power pointban küldte az anyagot, élvezetesen kikozmetikázva, tele képekkel, nyilakkal, színes betűkkel, stb.

Az első óra anyaga a hetes szorzótábla volt, amit ő hétfejű sárkányokhoz hasonlított, a gyerekeket pedig lovagokká emelte, akik legyőzik a hétfejű bestiát:

„Kedves Gyerekek, 2.c osztályos Kislovagjaim!

Egy szokatlan, de remélem igen érdekes időszak veszi most kezdetét. Ugyan nem vagyunk az iskolában, de szünetünk sincs, tanulnunk kell. 

Ezen a héten lovagi tornára hívlak benneteket. Hétfejű sárkányokkal kell megküzdenetek. Ugye tudjátok, hogy a lovagok a valóságban mindig valamilyen nagy és nemes célért küzdöttek! Mi is igazi lovagként fogunk küzdeni! Teljesítjük feladatainkat, kiálljuk közben a napi próbákat, óvjuk a gyengébbeket és példát mutatunk másoknak!

Ne feledkezz meg arról sem, hogy erős, egészséges maradj, hiszen ez kell a küzdelemhez! 

Remélem velem tartotok, hogy együtt éljünk át sok kalandot a próbák teljesítése közben! 

Ha valami nem sikerül, kérj segítséget!”

Tünde néni számára hamar kiderült, hogy osztálya 8-9 éves tagjai számára komoly kihívást jelent, ha maguknak kell elolvasni a feladatot, és értelmezni is azt. Nagyon hamar elfáradtak így, hiszen ennek a korosztálynak az olvasás még nem olyan magától értetődő, mint egy felnőttnek. Ezt felismerve nagyon hamar módszert váltott:  minden feladatot, minden segítséget felmondott mikrofonnal, és a megszerkesztett feladatlapokba ágyazta be ezeket. Ennek köszönhetően gördülékenyebbé vált a munka, és az által, hogy hallják a tanító néni hangját, még személyesebb, még emberibb lett a digitális oktatás. Ez a hangfelvétel automatikusan mindig folytatódik, ha a gyerkőc lapoz a feladatsorban. De a tanító néni a gyerekek életkori sajátosságáról se feledkezett meg, és a feladatok között hallhatjuk Tünde néni kedves hangját, amint a következőkre emlékezteti tanítványait: "most már menj, és mozgasd meg magad egy kicsit”, „igyál egy pohár vizet”, vagy „játssz egy kicsit”, a feladat végén pedig hallhatjuk: „következő órán egy hegyes ceruzára lesz szükség".  Amikor az etika óra következett, akkor a következőképpen kezdte az anyagot: "hát, gyerekek, most hiányoztok a legjobban nekem, mivel etika órán mindig olyan jókat beszélgetünk, és mindig jobban és jobban megismerhetem a gondolataitokat, érzéseiteket".

Tünde néni is egyre jobban belejött az online oktatásba, egy idő után már a sutori és a redmenta segítségével küldte a jobbnál jobb feladatsorait, továbbra is alámondva minden szükséges információt a saját hangján. Itt már olyan látványos animációkat szerkesztett, hogy aki egy kicsit is ért hozzá, tudja, hogy egy ilyen anyaggal ő reggeltől estig dolgozott. A digitális világhoz, videojátékokhoz  szokott gyerekeket így ezerszer jobban megfogta, mint amikor a munkafüzetben kell egyenleteket írni. A víz világnapján, például, úgy kellett szorzásokat megcsinálni, hogy ha a helyes megoldást ábrázoló delfinre kattintottunk, felugrott a delfin és belecsobbant a tengerbe boldogan.

Tünde néni figyelmét nem kerülte el a szülők szerepe sem az otthon tanulás útvesztőjében, így a második hét után a szülők egyen-egyenként kaptak egy osztályfőnöki dicséretet a segítségükért.  (Sokan közülük lehet, hogy életükben először!)

Elképzelni sem tudom, hogy ennyi munka mellett hogy van arra ideje, hogy mindenkinek személyre szólóan visszaír a házi feladatokra, de itt sem szorítkozik sablonszövegekre. Mindenki személyre szabott választ kap. Mikor várat kellett makettezni, és azt fényképen elküldeni neki, ezt írta vissza az egyik tanítványának (akinek nem mellesleg az édesanyja volt az informátorom):

"Kedves Kendra!

Nagyon klassz lett a várad, nagyon tetszik a képed!  Tudod mi a legjobb benne? Az, hogy Te is rajta vagy a képen!  

Örülök, hogy látlak! Remélem azért boldogultál a mai feladatokkal!

További szép napot neked!

Tünde néni"

Amikor rajzolni kellett, utána csinált egy galériát a rajzokból, és azt elküldte mindenkinek, így mindenki büszkélkedhetett a többiek előtt a művével.

Következett az első felmérés. De hogy lehet felmérőt íratni online úgy, hogy az értékelhető is legyen? Zseniális megoldást talált: A gyerekeknek kellett megírniuk egy matek feladatlapot a saját szüleiknek! Megadta, hogy milyen témakörök legyenek benne, de rá volt bízva a gyerekekre, hogy ezt milyen formában vetik papírra. Ráadásul elérte, hogy kétszer kelljen dolgozni a gyerekeknek, úgy hogy ők ezt ne vegyék rossz néven. Hiszen először meg kellett írni, utána ki kellett javítani a szülők munkáját, és persze leláttamozni, és jegyet adni rá. Kendra szerint ez volt az addigi legjobb feladat. Nagyon élvezte, hogy most egy kicsit ő lehet a "tanár"!

Eltelt az első hónap, a gyerekek kicsit belefásultak, bármennyire is érdekes, de valamennyire még is monoton hétköznapokba.  Tünde néni figyelmét ez sem kerülte el így bedobta a "Nap hőse" Játékot:

Minden nap kihúz 1 nevet a 30 tanítványa közül, aki a nap hőse lesz. 

Erről a gyermekről ír egy pár jellemző mondatot, illetve a neve betűit összekeverve elküldi. Ebből ki kell találni, hogy ki az a személy, és annak széppé kell varázsolni a napját, küldeni neki kis üzeneteket, jókívánságokat, vicces képeket vagy bármit, hogy az a nap különleges legyen az illetőnek.

Ezzel elérte, hogy a gyerekek reggel izgatottan rohannak a géphez, hogy vajon ki lesz ma a szerencsés:)

„Én úgy érzem, hogy sokkal-sokkal többet ad ő annál, ami elvárható. Tisztán látszik, hogy gondolkodik rajta, hogy tud a leghatékonyabb lenni, mivel tud valami kis örömet csempészni a gyerekek/szülők életébe. Ehhez nem elég kiváló pedagógusnak lenni, de emberségből is jelesre vizsgázik. Mi szülők, pedig nem győzzük kifejezni a hálánkat, mert ez a karantén bizony nagyon nehéz mindenkinek, és aki dolgozik akár otthon, akár a munkahelyén - annak aranyat ér, hogy a 8 éves kisgyerek nagyrészt segítségkérés nélkül tud tanulni.”- zárta levelét Mariann, Kendra édesanyja.

Ha tetszett, ne felejtsd el megosztani! :)

Legyél Te is az Eszti-téka közösség tagja! Lájkold a Facebook oldalam, és lépj be a közösségbe!

Kíváncsi vagy ki van a blog mögött, kövess az Eszti-téka Instagram oldalán!