Ezzel van mit küzdenem. Ez számomra talán a jelen életemben legkomolyabb küzdelme. Sosem hittem, hogy erre valaha tudatosan kell majd odafigyelni! Azzal, hogy feleség és anya lettem, sok minden megváltozott. Valószínűleg ezzel mindenki így jár, aki 30 éves kora után találja meg az Igazit. Egy 30 éves nő, önálló egzisztenciával, már kialakult énképpel és személyiséggel rendelkezik. Megvan a napi rutinja, szokásai. Magáról képes gondoskodni, kialakult stílusa van. Pontosan tudja, mi az a fazon, szín, ami jól áll neki. Aztán egyszer csak jön a nagybetűs szerelem! A vágyott társ megérkezik, és a nő hirtelen feleség lesz, majd anya. Az élete a feje tetejére fordul, és szembe találja magát a nagy kérdéssel: Most akkor ki vagyok én? Anya? Feleség? Nő? Vagy mindhárom egyszerre? De azt hogyan?

Számtalan változás jön, olyan ütemben és gyorsasággal, hogy győzzük felfogni, feldolgozni, a helyére illeszteni. Küzdünk, értelmezünk, keressük a kapcsolódást a tegnap és a ma között. De csak azt látjuk, hogy tegnap még nem volt, ma pedig már itt van, és lássuk be, ha itt van, akkor azzal valamit tenni kell!

Nőnek és feleségnek lenni egyszerre, nem nehéz. Hiszen mi másról lenne szó, mint a szerelmünket kitejesíteni?! Most már nem akárkinek, hanem Neki akarunk minél jobban tetszeni, és ezért meg is teszünk mindent, és fürdőzünk a szeretetben, az elfogadásban: mindenkinél mi vagyunk a szebbek a szerelmünk szemében. Minket választott a sok másik lány közül! És megéljük azt a mámorító állapotot, hogy már nem csak egy nő vagyok a sok körül, hanem egy Bizonyos NŐ vagyok. A szerelmem számára A NŐ, az Egyetlen! És ennek a mámoros időszaknak egyszer csak hirtelen vége szakad: mert anya lettem!

ANYA, csupa nagybetűvel! Én. Az egyedül álló nő, aki sokáig várta az igazit, Anya lett. Egy gyönyörű kisfiúnak az anyukája. A 9 hónap örömben és várakozásban telik, a Nő viszont átalakul. Megváltozik. Átváltozik. Kerekedik. Majd megszületik az új élet! Csoda, és örömmámorban úszunk, de a szülés után fáj a gátseb. Bedagad a láb. Kezdődik az éjszakai ébredés. Úrrá lesz rajtunk a fáradtság. És minden eszünkbe jut magunkról, egyet kivéve:  én vagyok A NŐ. Persze feleség vagyok, mosok, főzök, takarítok, ellátok mindent. Eleget teszek a feladataimnak. Majd hulla fáradtan esek az ágyba, mert fáradt vagyok, és csak aludnék, de tudom, mindjárt újra ébred a gyerek, akit vissza kell altatni! Ettől már el sem tudok aludni, mert ha álmomból ébreszt, az rosszabb, mintha még ébren vagyok.

És kit érdekel, hogy mikor mostam hajat? Kit érdekel, hogy mi van rajtam, csak kényelmes legyen, és praktikus a szoptatáshoz! Fodrászhoz sem megyek, spóroljunk az idővel, mert olyan rövid az idő mindenre.

De amikor állok a sorban a szupermarket pénztáránál, és áll előttem egy anya, három gyerekkel. Rövidre vágott hajjal, elhízva, idősebbnek tűnik a koránál, és kiabál róla hogy belefáradt az életbe, belém hasít a felismerés: Mintha magamat látnám! Lenőtt haj, és közben azon gondolkodom, hogy le kellene vágatni, és már azt sem tudom, mikor mostam meg utoljára. A tréning gatya rajtam, amiben otthon is vagyok, mert nehogy már a boltba úgy menjek, hogy átöltözök. És meglátom, hogy az út során elvesztettem valamit. Valakit. Egészen pontosan önmagamat. Az igényességemet. És megfeledkeztem egy nagyon fontos személyről az életemben. A férjemről.

Elszégyelltem magam. A férjem nem egy toprongyos, igénytelen nőt vett feleségül. Hanem egy olyan nőt, aki igen is adott magára. Akire jó volt ránézi, aki nem utálta magát a kilói miatt - mert tetszik, nem tetszik szülés után még mindig nem annyi kiló vagyok, mint voltam –aki tetszeni akart, és tetszett is. És ami a leginkább szíven ütött, hogy Ő még mindig szépnek lát. De megkönnyebbülten nyugtázta az irányú változtatási szándékom, hogy újra járok fodrászhoz, befestettem a hajam, és nem várom meg, hogy nagy legyen a lenövés. Nem feledkezem meg a hajmosásról, újra előkerült a smink készletem, szépen felöltözöm, ha megyünk valahova. És kilók ide vagy oda, csillogó szerelmes pillantás a hála, és a vallomás: Napról napra egyre jobban szeretlek!

És tudatosítani kellett, hogy az anya, és a feleség, egyszerre nő is! NŐ, csupa nagybetűvel! Mert a Nő akkor nő igazán, ha megtalálta az egyensúlyt a legszebb szerepek között, amiktől csak még kiteljesedettebb NŐ válik belőle!

Gyertek a Facebookra! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...