Halloween egy anya szemén keresztül

Még óvodás volt, amikor az ovi egyik ajtajában számára ijesztő dekoráció éktelenkedett Halloweenhez közeledve. De mivel még nagyon újak voltunk az ovis világban, és nem ismerünk senkit, így inkább másik úton közlekedtünk, amíg a dekoráció kint volt. És közben szorgosan imádkoztam, hogy a gyerek óvó nénije a kreatív tevékenység alkalmával ne kezdjen el Halloweenes kézműves alkotásokat készíteni a gyerekekkel. És szerencsére nem is fordult elő, így az ovis Halloweent ennyivel le is tudtuk. A következő években már egyáltalán nem volt egyik ajtóban sem ijesztő dekoráció, így én naivan azt gondoltam, ezzel vége is. Az intézményben a gyerekek biztonságban vannak ettől az őrülettől.

Sajnos ma szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem így van. Az iskolába lépve megszűnt a védelem.

Nyilván, keresztényként nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mit engedünk be a gyerekeink életébe, és mit nem- A Halloween azonban annyira az arcunkba van tolva, hogy a saját szintjükön már kénytelenek voltunk elmagyarázni, hogy ez miért nem jó, és teljesen értik, de anélkül, hogy mondtuk volna nekik, mondták ők maguktól is, hogy ez nekik nem tetszik.

Nyilván, a mi gyerekeink azon ritka gyerekek közé tartoznak, akik még nem láttak horror filmet, a meséknél is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mit tartalmaznak, és ha bármelyik kiejti a száján, azt hogy ijesztő, azonnal elkapcsoljuk.

Miért? Mert nem akarom mérgezni a gyermekeim lelkét, mert nem akarok olyan félelmeket generálni bennük, amikre nincs szükségük, és amikről tudjuk, hogy felnőve komoly pszichés problémákat okozhatnak. A vizuális hatások igenis komoly hatással vannak a gyerekek pszichés állapotára. És nem mindegy, milyen hatások érik őket.

Tegnap úgy jött haza a fiam az iskolából, hogy rajzórán Halloweenes tököt kellett nekik festeni. (Ez tényleg benne van a tananyagban?). Megbeszéltük, hogy egyelőre sajnos nem tudjuk magunkat teljesen kivonni ebből a Halloweenes őrületből. Addig biztos nem, amíg gyerek, mert sajnos vannak, lesznek felnőttek, akik nem gondolják végig ennek a valódi hátterét, és behozzák az életébe. Persze ezt ilyenkor nagyon nehéz úgy tenni, hogy a tanár tekintélye ne sérüljön, hiszen az elsősöm számára a tanár néni Isten után a második, és hát a tanító néni miért nem tudja, amit ő 7 évesként tud, hogy a Halloween nem egy jó, pozitív dolog?

És ma ért a hideg zuhany.

Az egész iskola Halloween dekorációba öltözött és a gyerek érthető módon kiborult. Mert arról a helyről, ahol ő eddig azt gondolta, biztonságban van, ma bebizonyosodott, hogy tévedett.

Engem szülőként ez hasonlóan hideg zuhanyként ért.

És azt gondolom, teljesen jogosan érzem magam felháborodva!

Hol vannak a gyerekem személyiségi jogai?

Én szülőként nem írtam alá, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy a gyerekem feje fölé az iskolában szellemeket és csontvázakat akasszanak.

Hogy van az, hogy az iskola olyan körülményeket teremt az intézmény falain belül, ami nem alkalmas arra, hogy egy gyermek az iskolában tartózkodjon? Hol van most a gyerekem tanuláshoz való joga?

Nem értem én ezt a Halloween őrületet.

Az, hogy ez az iskolában ilyen méretekben helyet kapott ,engem teljesen ledöbbentett. 

Mindenről lenyilatkoztatják év elején a szülőket, ennek minimum ott kellene lennie közötte, és lehet, hogy az iskola is meglepődne, hogy nem mi vagyunk az egyetlen olyan szülők, akik ezt nem nézik jó szemmel.

Mi a baj a Halloweennel:

A vallási hovatartozástól függetlenül is fennálló probléma a Halloween bármilyen formában történő ünneplésével az, hogy összekeveri a gyermekek gondolkodását a jó és a rossz megítélésében. Annál egyértelműbb ellentétpár a jó és a rossz skáláján, mint az élet és a halál, nem létezik. Ezt minden gyereknek meg kell tanulnia, sőt ezt már eleve maguktól tudják is. Ennél alapvetőbb dolog nincs is, minthogy az élet jó, a halál rossz. Márpedig, ha egy ünnepség kellékeiként a halál szimbólumait használjuk, pl. piros szemű csontváz (ld a képen), ami véletlenül sem anatómiai szemléltető eszköz, akkor legalábbis tudat alatt azt az üzenetet közvetítjük ezzel a gyermekek felé, hogy a halál, bár ijesztő, mégis van benne valami ünnepelni való. Ez pedig veszélyes mértékű bizonytalanságot gerjeszthet a gyermekekben, ha már az sem lesz többé egyértelmű, hogy az élet jó, a halál pedig rossz. Nyilvánvalóan ezt megfogalmazni még nem tudják. De azzal indokolni a Halloween ünneplését, hogy már szinte a kultúránk része, veszélyes dolog, hiszen ezzel még értékítéletet nem mondtuk róla. Az a generáció, aminek már meg se kottyan elsős korában sem a csontvázak és ijesztően vigyorgó tökök látványa, ugyanaz a generáció, amelyiknek néhány éven belül a döntő többsége pornó-, drog-, és alkohol-függő lesz, és gyakorlatilag képtelen egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani és fenntartani.

Részben azért, mert már nincs semmilyen alapja, amire építheti az életét. Már semmiben sem lehet biztos. Már nincsenek számára abszolút kategóriák, mint pl: jó és rossz. És ahol nincsen semmi korlát, ott nem lehet semmit felépíteni sem. Ott csak a káosz van, és az elveszettség. És az elveszetteket lehet a leginkább kihasználni. 

A gyermekeinknek tehát biztos értékrendre van szükségük, hogy egészséges felnőttek legyenek, mint pl.  Az élet jó, a halál pedig rossz. A fiúnak születik, az felnőve férfi lesz, aki lánynak születik, az felnőve nő lesz.