Elmesélem hogyan derült fény arra, hogy a kisbabánk nagy valószínűséggel étel allergiás. Szinte születése óta voltak tünetek, azonban csak 4 hónapos korában mondta ki először egy házi orvos, hogy ez bizony ételallergia.

Miután Noel megszületett, ráhúztunk egy napot a kórházi tartózkodásra, mert nem gyarapodott a súlya. Tápszert kapott kiegészítésnek.

Amikor haza jöttünk a kórházból, hónapról hónapra nem gyarapodott annyit, mint kellett volna. „Anyuka, nem elég a tej a babának, kell a pótlás!” Kiváltottuk a receptet, minden szopizás után megcsináltuk az előírt adagot, de nem kellett neki. Nem maradt éhes a szopizás után. Nem sírt, nyugodt baba volt. De nem hízott. Már-már előírták, hogy minden étkezés előtt és után mérjem, de ebbe bele lehet gebedni! Majd egy másik orvos felmentett az állandó méricskélés alól. Ez hozott egy kis lelki békét. Legalább a mérleggel nem kell magam minden nap stresszelnem!

4 hónapos korában ekcémás kiütései lettek. Addigra már gyerekorvost váltottunk. Az új doktornő, a súlygyarapodás elmaradása miatt, és a kiütések láttán egyértelműen felállította a diagnózist! Ez bizony valamilyen étel-allergia! Szerencsére nem erőltette tovább a tápszert. Végre lehetett csak szoptatni. Nem kérték, hogy állandóan mérjem. Havi egy tanácsadáson kellett megjelenni, és ott megmérték.

Először tej-allergiára gyanakodtunk. Elhagytam minden tejterméket. Mivel még csak szopizott, így valami az anyatejen keresztül allergizálta. De mi? Hiába tartottam teljes tejmentes diétát, nem tűntek el a foltok. Majd rájöttünk, ha olyat eszem, amiben tojás van, felerősödnek a kiütések.

Nem tej-, hanem tojás-allergiás! Elhagytam a tojást is, és láss csodát, egy hét alatt az összes kiütés eltűnt! Visszavezettem a tejet a saját étkezésembe, és az nem okozott gondot a fiamnál. Nagy megkönnyebbülés volt. A súlygyarapodás azonban nem állt helyre, továbbra sem hízik.

6 hónaposan elkezdtük a hozzá táplálást. Azt hiszem, még sosem féltem ennyire semmitől! Ha valamire allergiás, sokkal nagyobb valószínűséggel okoz más is allergiás reakciót. Vannak kereszt allergének, sosem tudhatom, hogy amit bevezetek a babámnál, az mit okoz majd neki.

A glutén bevezetését toltam, amíg lehetett, majd az orvos gabona pépet írt fel neki, attól majd hátha hízik. Egy-két hete kapta, mikor egymás után két nap kihányta. Kérdeztem a védőnőt, hogy akkor lehet-e ez allergiás reakció? Megnyugtatott, hogy a véres széklet utal a glutén-allergiára. Megnyugodtam. Ma már tudom, igen, allergiás reakció a hányás is, nem csak a véres széklet. Feltételezzük ma már, hogy glutén allergiás is.

11 hónapos volt, amikor ismét megjelentek rajta az ekcémás kiütések. Minden eshetőséget végig gondoltam, hogy hol hibáztam a diétámban - mert még mindig szoptatom -, miben volt tojás, hol, mivel nem voltam elég körültekintő? Majd kivontam a glutént a baba étrendjéből. Egy hét alatt eltűntek a foltok. Annak ellenére tünet mentes, hogy én nem tartok glutén diétát.

Hogy miért írom le mindezt?

Hogy felhívjam mindenki figyelmét, akinek a környezetében ételallergiás baba anyukája van! Ez nekünk, anyukáknak nem könnyű. Küzdünk magunkkal, mert jót akarunk, a legjobbat, és mégsem mindig sikerül. Főleg, amikor még ilyen pici és meg sem tudja mondani, mi a baja. Próbálok hozzá úgy állni, mintha természetes lenne. Tudom, hogy nem az, de a gyerekem miatt megteszem! A legjobbat akkor teszed velünk, ha elfogadod ezt az állapotot. Még az orvostudomány is gyerek cipőben jár ezen a téren. Tanácsok, és találgatások helyett, megértésre van szükségük.

Megtalálsz a Facebookon is!