Én magamtól nem gondoltam arra, hogy a kisfiam tüneteit valamilyen ételallergia okozza. Amikor az első piros folt megjelent rajta, azonnal a védőnőnkhöz fordultam, aki elintézte annyival, nem kell komolyan venni, majd elnövi. Csakhogy a piros folt nem hogy javult volna, hanem terjedt! Egyre nagyobb lett, és egyre több helyen jelent meg a gyereken. Kezdett egyértelművé válni, hogy ez bizony ekcéma. De hova szaladjak most a 3 hónapos babával? Ki segít nekünk? És egyébként is, mitől ekcémás a fiam?

Arról már írtam, hogy végül milyen nyomozás, és diétázás vezetett el bennünket oda, hogy a tojás a ludas, és hogy jutottunk el végül gasztroenterológushoz. Erről az útról itt olvashatsz! 

Hogy mikor kezdtem el bújni az internetet, válaszokat keresve? Ezt már így utólag nehéz megmondani, de egyszercsak azt vettem észre, hogy benne vagyok közösségi oldalak csoportjaiban, olvasom mások hasonló problémáit, és a sorstársaktól érkező megoldási javaslatokat. És bizony, sok esetben elszomorodtam azon, hogy emberek milyen bátran egyből krémeket, kezeléseket ajánlanak a kérdezőnek, ahelyett, hogy a megfelelő szakembert segítenének megtalálni, és az alap probléma feltárására biztatnák az anyukát! Értem, hogy a jó szándék vezérel mindenkit, de valahol éreznünk kellene a kompetencia határainkat!

Nem rég végeztem egy mini kutatást ételallergiás gyerekek anyukái között. Abban is szerepelt ezzel kapcsolatban két kérdés: Kitől kapott segítséget, és azt hasznosnak találta-e? A válaszolók 67%-a érezte a segítséget valóban hasznosnak, és 30% jelölte meg azt válaszként, hogy maradtak kérdései. A maradék 3% egyáltalán nem érezte hasznosnak a segítséget, amit kapott. A válaszolók 33%-a említette azt, hogy a sorstársaktól sokkal több segítséget kapott, mint az egészségügyben dolgozóktól. 24% a gasztroenterológust jelölte meg, ugyanúgy, ahogy én is ott éreztem először, hogy valódi segítséget kapok. De nem panaszkodom, mert a mi háziorvosunk legalább gondolt arra, hogy allergia áll a háttérben, és kérés nélkül kaptunk beutalót a szakorvoshoz. De sajnos sok anyukától hallom, hogy hiába kéri, követeli a beutalót, nem kap segítséget az orvosától. Így maradnak a sorstársak! Így hatalmas a felelőssége minden olyan érintettnek, aki vállalja, hogy segít azokon, akik hasonló cipőben járnak, mint ő, és maguknak kell kitaposni az utat, hogy megfelelő ellátást kaphasson a gyermekük, mert az egészségügyben sajnos nem minden esetben találkozunk a megfelelő hozzá állású háziorvossal. Szerencsére a magánrendelésekre nem kell beutaló, azt azonban nem mindenki engedheti meg magának. Ha szakrendelést keresünk fel, sajnos szembe kell néznünk az átlagos 3 hónapos várakozási idővel.

Az egyéb kategóriában a következők voltak megemlítve: 

Allergológust 3 fő említette, a dietetikus 2 fő, azt hogy internet tájékozódik 7 fő írta, nemzetközi irodalmat olvassa a témával kapcsolatban 2 fő, és 2 fő írta azt, hogy senkitől sem kapott segítséget. Egy anyuka írta, hogy akkor derült ki a gyermeke ételallergiája, amikor kórházba vitték, mert annyira sírt a baba, hogy már nem tudták mi baja lehet,ott ajánlották a tej és tojásmentes diétát nekik, ami megoldani látszott a babájuk problémáját. Voltak olyanok is, akik belgyógyászt, immunológust, szoptatási tanácsadót, kezelő gyermekorvost, vagy szakkönyveket említettek.

Elgondolkodtatott az a tény, hogy a sorstársak a neten keresztül ilyen magas arányban adnak egymásnak segítséget. Ez eléggé kétpólusú. Mert vajon tudjuk-e, érezzük-e, hol van a kompetencia határunk? Minden érintett szívesen áll a rendelkezésre, hogy segítséget nyújtson a sorstársainak, vagy azoknak, akiknél felmerül a gyanú, hogy ételallergia áll a háttérben. Nem rest senki megosztani saját tapasztalatait, tudását a témával kapcsolatban, hogy ezzel is segítse a kérdezőt közelebb kerülni a saját problémájához. De a baj és a veszély mindig ott kezdődik, amikor azt gondoljuk, hogy mi már mindent tudunk. Amikor már túlmegyünk a saját tapasztalatinkon, és elkezdünk egymásnak gyógyszereket, vagy csodaszereket, csodamódszereket ajánlani, mert: "Ha nekem bevált, hidd el, tuti neked is be fog válni!" Így esetleg nem megy el orvoshoz az illető, hanem elkezdi, magát vagy gyermekét otthon házilag kezelni mindazokkal a csodaszerekkel, amiket a neten mások ajánlottak neki.Mert a segítségnyújtásnak minden esetben vannak alapszabályai, amiket érdemes figyelembe vennünk akkor is, ha mi nyújtunk segítséget másoknak, és akkor is, ha bennünket támogat valaki! Mint segítő szférában dolgozó szakember hadd adjak pár támpontot! Miben jó, ha elfogadunk segítséget, és hol van annak a határa, amikor szigorúan orvosra kellene bízni magunkat, nem pedig a laikusokra? Mire figyeljünk oda, mielőtt hallgatunk valakire:

1. Hogy fogalmaz? A helyes kommunikáció ebbe az esetben, ha minden esetben egyes szám első személyt használ, nem pedig általánosságokban beszél! pl: "Nálunk úgy volt", és ne pedig így, "az embereknél az szokott lenni".

2. Saját tapasztalatot oszt meg? Mert az "azt hallottam másoktól" tanács, nem biztos, hogy pontos!

3. Sose engedd, hogy felállítsanak diagnózist a problémádra.

4. Mielőtt megfogadnunk egy tanácsot, ellenőrizzük le! Csak azt a segítséget fogadjuk el, fogadjuk meg, aminek mi magunk is utána néztünk! Igen, sajnos az interneten sok minden megtalálható, s annak az ellenkezője is. Ellenőrizz le minden infót, mielőtt el kezded használni, vagy lépéseket teszel bármilyen ügyben!

Épp tanácsot készülsz adni valakinek?

Először hallgasd végig, és csak a saját tapasztalataid alapján terelgesd a segítség kérőt abba az irányba, hogy keressen fel szakembert, aki felállíthatja diagnózist. Ebben az esetben is legyél konkrét. Nevezz meg szakorvost nyugodtan pl.: gasztroenterolódus, allergológus, vagy bőrgyógyász-e az, akit te most ezzel a problémával felkeresnél! Ha ismersz jó szakembert, nyugodtan add meg az elérhetőségét! De sose állíts fel  diagnózist! Akkor se, ha a segítségkérő egy konkrét diagnózist szeretne hallani!

Soha ne ajánlj csodaszereket orvosi vizsgálat helyett! Lehet, hogy nektek használt, és a kérdezőnek is használna, de csak a tüneteket kezelné, és attól még az alap probléma nincs feltárva! Inkább segíts megfelelő orvoshoz eljutni!

Az ismereteinket, amik arról szólnak, hogy hol mit lehet olcsóbban beszerezni, milyen élelmiszert mivel lehet helyettesíteni, milyen juttatások járnak a családnak, ha kiderül a gyermek valóban ételallergiás, bátran osszuk meg egymással, de csak akkor, ha pontosak az ismereteink! (Mert pl.: nem minden esetben jár az emelt családi pótlék a laktóz érzékenyeknek! Csak, ha vele született enzim hiány esete áll fenn!) Jelöljünk meg forrást, hol lehet utána nézni a felvetődött kérdésnek pontosan!

Nyomj egy lájkot, ha egyet értesz azzal, amit itt olvastál, és kövesd a Facebook oldalam!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Gyermeked étel allergiás? Vagy gyanús hogy az?

Milyen ételekre allergiásak ma a gyerekeink?

Nézz körül a receptek között:

Receptek