Minden ember, aki babavárás előtt áll, találkozik ezzel a dilemmával. Mi legyen a gyerek neve? Mindenkinek más név tetszik, más mellett lobbizik. De van véleménye az egész családnak, szűkebb és tágabb baráti körnek is arról, hogyan kellene majd a leendő szülőknek elnevezni a kis jövevényt! De kié a döntés valójában? Kinek van joga beleszólni a névválasztásba? Ma ezt a témát járom körbe,  ugyanis, ha a pár nem áll a sarkára, akkor könnyen előfordulhat, hogy helyettük mások választják ki a születendő gyermekük nevét!

Amikor mi vártuk a férjemmel a gyermekünket, határozott elképzelésünk volt arról, hogy Rebekát várjuk. Számomra ez volt a NÉV. A születendő gyermekemnek a neve. Még nem is ismertem Danit, a férjemet, amikor már tudtam, hogy ha nekem egyszer gyermekem születik, Rebekának fogják hívni! Viszonylag hamar, talán még a teherbe esésem előtt tisztáztam is ezt Danival, és mivel ő sem talált semmilyen ellenvetését ezzel a névvel kapcsolatban, így megegyeztünk. A gyermekünk neve Rebeka lesz!

 A várandóságom 18. hetében azonban megtudtuk, nem Rebeka érkezik, mivel a pocaklakó történetesen kisfiú! Minden reményem szertefoszlott… Sosem tudtam elképzelni, hogy nekem fiam szülessen! Azt meg végképp nem tudtam elképzelni, hogy ezek után hogy fogják hívni! Ugyanis mi nem gondolkodtunk egészen addig fiúnéven. Így sokáig „Picike cuki” néven futott, mert nem találtunk alkalmas nevet. Bárki kérdezte, őszintén mondhattuk, hogy fogalmunk sincs. Ezzel okoztunk némi aggódást a családtagoknak, de természetesen mindenki azonnal a segítségünkre sietett!

Mindenkinek volt ötlete a környezetünkben - persze ez az első 18 hétben sem volt másként -, senkit nem zavart, hogy mi szeretnénk nevet választani. Csak úgy záporoztak a névötletek! Így meg, hogy tanácstalanok voltunk, végképp elszabadult mindenki fantáziája.

Az hozzá tartozik a történethez, hogy soha senkit nem kérdeztünk meg arról, hogy milyen nevet válasszunk.  Igen, az ötletek abszolút kéretlenül özönlettek felénk. De mi mind ketten úgy gondoltuk, hogy a mi gyerekünknek, mi szeretnénk nevet választani. Az, hogy kinek milyen fiúnév tetszik, számunkra mellékes volt, és abszolút figyelmen kívül hagytuk. De attól még mondták.  És ez egy idő után több mint frusztráló volt.

Jó előre megbeszéltük a férjemmel, hogy a gyermek születéséig senkinek sem árujuk el a választott nevet! Ennek nagyon komoly oka volt. Nem akartuk engedni, hogy bárki is beleszóljon, kifejezze nem tetszését, és esetleg jobb belátásra próbáljon bírni bennünket, csak azért, mert neki nem tetszik az általunk választott név. Ettől én meg akartam magunkat kímélni! Majd oly annyira rögzült, hogy nem mondjuk el senkinek, hogy amikor a szülőszobán a szülésznő megkérdezte, mi lesz a neve, neki azt válaszoltuk, hogy mi ezt senkinek nem mondjuk el, amíg meg nem születik! De végül előbb elárultuk neki, mint hogy megszületett volna a kisfiunk... Viszont azt, hogy nem mondtuk el korábban másoknak  később sem bántuk meg, sőt örültünk, hogy így döntöttünk!

Tehát kedves leendő szülők, mire számíthattok?

Kéritek, nem kéritek, jönni fognak az ötletek. Az ötletelőket három csoportra osztottam:

• A tradícióhoz ragaszkodók: Ők azok, akik azt vallják, hogy a gyereknek azt a nevet kell adni, ami az apjáé! Nekünk azzal próbálták megindokolni, hogy mivel szép neve van az apjának, ezért nem lehet semmilyen ellenvetésünk az ellen, hogy Dánielnek nevezzük! Volt, aki ezt annyira komolyan gondolta, hogy miután megszületett a kisfiunk, következetesen Kicsi Danikának hívta. És hívja még mindig, és nem zavarja, hogy kijavítjuk. Meg is mondja: „Nekem akkor is kicsi Danika marad.”
• Az önbeteljesítő: Ha nekem fiam lett volna ez, vagy ez lett volna a neve! Így is meghallgathattunk rengeteg ötletet, ki erőteljesebben, ki kevésbé erőteljesen igyekezett meggyőzni bennünket, hogy mit is válasszunk.
• A gondolkodó: Ő az, aki váratlanul telefonál, és minden felvezetés nélkül közölte: eszembe jutott egy jó név…

De mi mindezt figyelmen kívül hagytuk.
Azért nektek elárulom, végül hogyan választottunk nevet a kisfiunknak:

Sétáltunk az állatkertben, és egy cuki kisfiú ott volt a szüleivel, kis cuki kalapban, akit Nátánielnek hívtak. Akkor azt mondtam, én is ilyen cuki kisfiút szeretnék, és milyen szép neve van! De kis hazánkban csak Nátánáélként lehetett volna anyakönyvezni, az meg nekem nem tetszett. Innen az „N” betű. Majd egy vasárnap délután olvastam a férjemnek egymás után az utónév könyvből a neveket. Természetesen az N betűnél kezdtem. Mikor ő lecsapott a Noel névre. Nekem nem tetszett, így tovább olvastam. De ő ott, akkor eldöntötte, és nem volt eltántorítható, pedig erőteljesen próbálkoztam, mert nekem eleinte nem tetszett ez a név. Majd egyszer csak jött a gondolat, tegyük utána a Nátánt a Nátániel névből. És így született meg a mi kicsi csodánk neve: Noel Nátán!

Hogy milyen volt a fogadtatása a névnek? Eléggé vegyes. De hiába nem tetszett valakinek, kénytelen volt elfogadni, mert már anyakönyveztettük, amire elárultuk az újszülöttünk nevét!

Ha tetszett oszd meg ismerőseiddel is! 

Legyél Te is az Eszti-téka közösség tagja! Lájkold a Facebook oldalam, és lépj be a közösségbe!

Már az Instagarmon is!