Itt az új év! Mindenki valami újat, valami jobbat vár attól, hogy egy évtől elköszönünk, és egy újabbat köszönthetünk. Anyaként már tudom, hogy minden év csak újdonságokat tartogathat a számunkra! Néha elgondolkodom, mi lett abból a kis magatehetetlen jövevényből, aki megérkezett az életünkbe? 8 nap múlva 2 éves! Saját öntudattal, saját akarattal rendelkezik. Ő maga a csoda!
...
Akár baba látogatóba készülünk, akár itt, az ünnepek küszöbén állunk, a legnagyobb kihívást mindig az okozza, hogy mivel ajándékozzuk meg családunk, vagy barátaink legkisebbjeit. Azokra gondolva írtam meg ezt a cikket, akik most hasonló helyzetben vannak! Annál is inkább átérzem a helyzetüket, mert nálunk is nemrég szült a sógornőm!
...
Hétvégén meggyújtásra kerül az első adventi gyertya, és ezzel kezdetét veszi az adventi időszak. Ez egyben azt is jeleni, hogy 4 hét múlva karácsony! Tavaly ilyenkor már karácsonyi lázban égtem, készítettem a dekorációs elemeket a nappalinkba. De idén valahogy nem sikerült ráhangolódnom még, és elkezdeni az ünnepi készülődést.
...
Ma van a gyermekek jogainak világnapja! Gondoljunk a legkisebbekre is ezen a napon! Sajnos a kórházak és a szülészetek ma Magyarországon megfosztják az újszülötteket a legalapvetőbb jogaiktól a kórházi protokoll betartása és betartatása érdekében!
...
Ezen a hétvégén került megrendezésre az év legnagyobb Baba-Mama expója Budapesten, a Soprtarénában. Ez az a rendezvény, ahova legalább egyszer minden anyukának el kell menni! A gyakorlatias kismamák már az első babájuk érkezése előtt felkeresik! Én sajnos anno, hiába szerettem volna menni, a szülés előtt két hónappal nem mertünk megkockáztatni ezt a hosszú utat, így le kellett mondanom róla. Azonban idén a családommal együtt én is belevethettem magamat a forgatagba!
...
Most, miközben igyekszem feldolgozni a saját veszteségemet, eszembe jutottak azok a kis életek, akikért a munkám során mindent megtettem, hogy megmeneküljenek. 10 éven keresztül dolgoztam utcai szociális munkásként és addiktológiai konzultánsként drogos hajléktalanok között. Többekkel éppen akkor ismerkedtem meg, amikor babát vártak. Most az ő történeteiket osztom meg veletek.
...
Ha egy nő elvetél, tetszik, nem tetszik, szembe kell néznie a gyászfolyamattal. Azonban egy cseppet sem mindegy, hogy a környezete mennyire támogatóan áll a helyzethez. Talán ez a legmagányosabb gyász. Hiszen azt kell elengednünk, aki még meg sem született. Aki még csak a mi szervezetünkben volt jelen. Aki, bár a gyermekünk volt, de mégsem tehettünk érte semmit. Aki még nem volt több, mint egy remény, de már a terveink részévé vált. Ő lett a vágyaink megtestesítője. Egy anya ilyenkor nem csak a magzatát gyászolja, hanem mindazt az elképzelést, ami szertefoszlott vele együtt egy perc alatt.
...
Elájultam. Férjem hangja olyan távolinak tűnt, miközben azt mondta: „Itt vagyok, Szívem, már itt vagyok!” Valaki mosta az arcomat. Aztán kitoltak egy ajtón. Furcsa, az előbb még a folyosón voltunk, és háttal húztak ki kerekesszékben a vizsgálóból. Mintha azt mondta volna a nővér, nem tud velem megfordulni, mert szűk a hely. Milyen érdekes, hogy mégis szemből megyünk ki az ajtón! De nem gondolkodtam rajta tovább, nem sikerült megoldanom a talányt... Szaladtak velem a folyosón. Akkor már nem fájt. Akkor már nem kérdeztem semmit. Azt hiszem, ilyen lehet meghalni... Amikor már az előtte érzett bénító fájdalom sem fáj tovább. Már nem gondolkodtam semmin. Nem kérdeztem semmit, még azt sem, hogy hol a férjem, csak engedtem, hogy a dolgok ...
Minden egy telefonhívással kezdődött. „Nincsen jó hírem, Eszter! Nem duplázódott meg a HCG érték.”
...
Ha már péntek 13, akkor foglalkozzunk a szülés és születés körüli babonákkal! Nem is gondolnánk, milyen sok babona látott már napvilágot! Sőt annyira beépültek a köztudatba, hogy a legkevésbé babonások is komolyan veszik némelyiket! Pedig semmi tudományos ténnyel nem lehet ezeket alátámasztani. Még is makacsul öröklődnek tovább generációról generációra.
...